Artus Artus kortárs művészeti stúdió

Az alkotások, amiket létrehozunk, tükörként mutatják meg, kik vagyunk és hol élünk valójában. Ám az igazi alkotás nem az alkotóról szól. Értékké
csakis akkor válik, ha a nézőt megszólítja, megérinti, önmagára, a jelenlétére ébreszti. Egy alkotással találkozva önmagunkat felfedezni, valódi önmagunkra emlékezni: ez az alkotó és a néző közös varázslata.

Befogadóként, nézőként tekintetünkkel újrafestjük a képet, újraírjuk a történetet. A figyelem és az emlékezet lefejti az alkotásról azt, ami mű, ami idegen, s marad egy csakis ránk érvényes, személyes ikon, egy felénk mutató jel, hogy egy alkotásban ott van a világ és a szubjektum összhangjának ígérete.

Minden művészi cselekedet olyan manifesztum, mely analógiája az életnek, sőt talán magát az élet természetét is meghatározó rendnek. A művészet - és így a színház szabályait sem az ember határozza meg. Az alkotó ember csak meg akarja találni azokat a törvényeket, amelyek bele vannak írva az emberi lélekbe, az emberi tettekbe, a kövekbe, a csillagokba.

kortárs és alternatív

A kortárs - alternatív gondolkodású művészember nem híve a merev konvencióknak, viszont egyszerre épít a tradíciókra és aktívan nyitott a változásokra.

Az alternativitás nem intézményi vagy minőségi meghatározás, hanem hitvallás, filozófia, életmód és munkamódszer.

A kortárs-alternatív előadásoknak, alkotásoknak saját, belső nyelvezetük van. Vagyis a mű eszköztárát, stílusát, belső logikáját érezhetően maga az alkotói folyamat alakítja ki, és nem pedig előre meghatározott szakmai vagy rendezői szabályok, szokások vagy elvárások. A kérdés, hogy a nézőben megteremtődik-e az érzet, hogy amit lát, annak egységes és felfogható belső rendszere, saját nyelvezete van. A „saját nyelv” megtalálásához nyitott, kísérletező munkafolyamat kell. Egy ilyen alkotói folyamatban a résztvevők sokszor olyan ismeretlen világokat fedeznek fel, ahol számtalan, biztosnak tűnő szabály érvényét veszti. Ez hihetetlenül izgalmas és inspiráló, ugyanakkor végtelenül kockázatos is, mert nem garantált, hogy a születendő előadás a megszokott nézői vagy szakmai elvárásoknak megfelel. Sőt.

/G.G/