Artus

szellemiség és kreativitás

A legfontosabb itt az a kreatív energia, ami alkotások létrehozásán túl olyan embert előfeltételez, aki teremtő erővel rendelkezik és képes - elsősorban a saját életét - alkotó módon irányítani. A kreativitás valójában életenergia.


az alkotó és a néző

 mg 4378akis


Az alkotások, amiket létrehozunk, tükörként mutatják meg, kik vagyunk és hol élünk valójában. Ám az igazi alkotás nem az alkotóról szól. Értékké
csakis akkor válik, ha a nézőt megszólítja, megérinti, önmagára, a jelenlétére ébreszti. Egy alkotással találkozva önmagunkat felfedezni, valódi önmagunkra emlékezni: ez az alkotó és a néző közös varázslata.

Befogadóként, nézőként tekintetünkkel újrafestjük a képet, újraírjuk a történetet. A figyelem és az emlékezet lefejti az alkotásról azt, ami mű, ami idegen, s marad egy csakis ránk érvényes, személyes ikon, egy felénk mutató jel, hogy egy alkotásban ott van a világ és a szubjektum összhangjának ígérete.

Minden művészi cselekedet olyan manifesztum, mely analógiája az életnek, sőt talán magát az élet természetét is meghatározó rendnek. A művészet - és így a színház szabályait sem az ember határozza meg. Az alkotó ember csak meg akarja találni azokat a törvényeket, amelyek bele vannak írva az emberi lélekbe, az emberi tettekbe, a kövekbe, a csillagokba.


kortárs és alternatív

A kortárs - alternatív gondolkodású művészember nem híve a merev konvencióknak, viszont egyszerre épít a tradíciókra és aktívan nyitott a változásokra.

feherAz alternativitás nem intézményi vagy minőségi meghatározás, hanem hitvallás, filozófia, életmód és munkamódszer.

A kortárs-alternatív előadásoknak, alkotásoknak saját, belső nyelvezetük van. Vagyis a mű eszköztárát, stílusát, belső logikáját érezhetően maga az alkotói folyamat alakítja ki, és nem pedig előre meghatározott szakmai vagy rendezői szabályok, szokások vagy elvárások. A kérdés, hogy a nézőben megteremtődik-e az érzet, hogy amit lát, annak egységes és felfogható belső rendszere, saját nyelvezete van. A „saját nyelv” megtalálásához nyitott, kísérletező munkafolyamat kell. Egy ilyen alkotói folyamatban a résztvevők sokszor olyan ismeretlen világokat fedeznek fel, ahol számtalan, biztosnak tűnő szabály érvényét veszti. Ez hihetetlenül izgalmas és inspiráló, ugyanakkor végtelenül kockázatos is, mert nem garantált, hogy a születendő előadás a megszokott nézői vagy szakmai elvárásoknak megfelel. Sőt.


/G.G/